Hümm. Hadd kezdjem ezzel. Majd azzal folytatnám, hogy hideg nő vagyok. És nekem ez tetszik.
A volt pasim lekövethetetlen. Nem értem, de nem is nagyon akarom. Kétszínű ribancnak titulált,melyet egy igencsak sértő sms-ben tudtomra is adott. Modjuk nem tudom,melyik tettem válthatta ki ezt belőle, de valaki olyat mondhatott neki, ami csakis az én dolgom. Hogyan alacsonyodhat le valaki arra a szintre, hogy ennyire szánalmassá váljon? - ez a hónap kérdése, kérem megválaszolni.
Én arra az üzenetre nem reagáltam. Mert mit is tehetnék? Hívjam fel és ordítsam le? Írjak választ és legyek olyan gyáva,mint ő? Á. Én nem vagyok oly közönséges némber. Egyébiránt lepereg rólam. De ennek a sztorinak itt nincs vége.
Ülök az ágyon, épp ölebet játszok, hogy végre simizzen egy kicsit a barátném, erre megszólal: ,,Evi, jött egy üzid. Asszem tőle." Ehhh.... Elolvasom, hát valóban. Újabb szánalomra méltó próbálkozás. Tartalom: olvasd el a levelem, amit iwiwen írtam neked. Tudom, hogy jót röhögtök rajtam meg minden, de tedd meg, hogy elolvasod. Remélem nem zavartalak. Nos, zavart. Kibillentett a nyugalmamból,persze, hogy zavart. Ő mindig zavar. Bár arra nem vagyok képes,hogy rá figyeljek, de azért még nem kell keresnie, hogy mégiscsak figyeljek.
Az üzenet valami elképesztően megbotránkoztató.
1.- Ő nem sajnálja azt, amiket mondott rám.
2.- A régi énemet szeretné újra látni. (szerintem nem változtam)
3.- Ki akart velem békülni karácsonykor. (bocs, de én nem.eleget kaptam belőle, ha lehet választani inkább visszautasítom.és lehet:D)
4.- Már nem akar békülni, ugyan semminek érzi magát nélkülem,de olyat tettem amit nem kellett volna(én nem tudom mit tettem,de oké.legalább megkönnyíti a helyzetem, hogy ne kelljen lekoptatnom)
5.- Valami érthetetlen utóirat(el sem olvastam)
Miért nem hagy békén? MIért nem lehet egyszerűen kitörölni engem a memóriájából? KI vagyok én, hogy nem feledhet? Csak azért mert vele kedves voltam és próbáltam megérteni? Hogy nagyon jó volt neki velem, de ő dobott és most sajnálja? BOCS.ÉN NEM TEHETEK RÓLA.:D
Azt nem mondom, hogy összezavart, akkor hazudnék. De az élet az ő szemszögéből bonyolult. Nem tudja magát semmin sem túltenni. Én a fordítottja vagyok. Könnyen veszem az akadályokat, és tudomásul veszem, ha valaminek vége. Harcos vagyok, de nem ebben. El akarom felejteni, de nem hagyja. És nekem nem a jó dolgok jutnak eszembe. Nem is a rosszak. Nekem már semmi sem jut eszembe. Belefáradtam, hogy egyszerűen gondolkozzak vele kapcsolatban.
Mit tehetnék, hogy békénhagyjon? Olyan jellegű kolonc a nyakamon, hogy leírhatatlan. Meg kellne ölnöm mint az oly sokan javasolják? A barátaim utálják,tobben meg is akarják leckéztetni. De ha hagynám végképp nem lenne vége ennek a játszmának. Csendesen tűrök. Csendesen. Azokat akarom, akiket szeretek, és ő nem tartozik közéjük.
Hideg lettem. Magam sem értem miként. Nem mindenkivel szemben,de vele rettenetesen. Szerintem nem arra van a kapcsolat,hogy mindig egymással legyünk. Én külön teret szeretnék, egy csöppnyi magányt, amikor elmélyülhetek a gondolataimban. - Ő csak velem akart lenni
A fontosabb dolgoknál perzse odateszem magam.
Vannak terveim az életben,és azon az állásponton vagyok, hogy a józanész erősebb az érzelmeknél. Néha átengedem magam az érzelmeknek. Néha.:D De most egy jó darabig nem akarom.
mf... -.-" Egyébiránt jól vagyok. Kicsit kiegyensúlyozatlan, de határozott. Mit ne mondjak, saját magamnak tettem tanúbizonyságot arról, milyen "faszagyerek" is vagyok.
Mondd kedves olvasó, te mit tennél a helyemben?
Az alaphelyzet a következő:
egy szaralak vagy, semmi kedved a botrányokhoz, de rendre olyan dolgok történnek veled, amik megnehezítik az életed. Nem akarsz átlagos lenni, de mikor ezekbe a lehetetlen helyzetekbe kerülsz, sikoltassz a hétköznapi életedért. Van egy ember - vagyis több is van - , akit nagyon szeretsz, jobban talán még magadnál is, vele kerülsz állandóan azokba a bizonyos helyzetekbe. De megoldjátok együtt, mert meg kell oldani.
Aztán egy érdekes oknál fogva elhagy ez az ember, tudod, akit annyira szeretsz. Persze bizonygatja, hogy szeret, és azért hagy el hogy ezt megmutatsa. Te nem érted, mire jó ez, de nem vagy az a cigánykodó tipus, belenyugszol. Persze Ő nem hagy békén soha, mindig keres, a közeledben akar lenni, neked meg baszottul nincs fogalmad arról, hogy ilyenkor mi van. De kussban vagy, hát örülsz, hogy lyuk van a seggeden és szelel.
És Ő már túlzásba viszi azt, hogy tudjon rólad. Felesleges adatokkal traktál, amikhez valójában semmi közöd, de Ő beavat ezekbe a nagyszerű magánügyeibe, nehogy kimaradj valamiből.
Te kiborulsz, de neki nem mondod, halkan puffogsz, közben a barátaidat mészárlod csendesen, hogy csináljanak veled valamit, mert unod az életed.
Egyszer csak csörög a telefonod, egy nyugodt szerdai délutánon. Na kitalálod ki hív? Ügyes vagy, pont Ő. Kínodban azt sem tudod, melyik sarokba szaladj, felveszed. Elindul a bájcsevegés, te teljesen normálisan közeledsz felé, vagyis éppenhogy tartod a távolságot. Leteszitek, Ő benyögi: "Hívlak holnap is." Poénra veszed, mert már különösebben nem is érdekel.
Ugyanazon a napon, kapsz egy sms-t is. Tartalma: tudatja hiányod, mely napközben és éjszaka egyaránt kínozza; az összes csaj bogaras és mindnek van valamilyen problémája; van ugyan egy lány, akit *-nak hívnak,ő ari meg minden, de mégse jó; és még mindig szeret. Plusz: ha arra gondol, hogy szakított veled, egy bizonyos testrésznek érzi magát, és hülyeségekkel vígasztalja magát, hogy mégiscsak jól döntött. Mit ne mondjak, szép álmokat egy ilyen után.
De itt még nincsen vége!( Most jön az a rész, amikor is faszagyerek voltam.)
Felhívott - újra-, és teljesen értelmetlen dolgokról beszéltünk. Majd arra tereltem a szót, amit előző este tudatott velem. Teljesen el volt bizonytalanodva, szerintem azt sem tudta, fiú e vagy lány. Mondtam neki dolgokat, melyek megerősítik lélekben, bíztattam arra, hogy fojtsa el érzelmeit- akárcsak én. Lényegében ennyit tettem.
Nem mondtam el neki, hogy most annyira örülnék, ha itt lenne velem. Ha átkarolna, és együtt feledkeznénk meg arról, hogy valaha is külön voltunk. Ha reggel látnám, ahogyan ébredezik a napsugarakkal. Ha érezném forró ajkait a bőrömön. Ha tudnám, hogy mindig fogja a kezem, és nem akarja elengedni.
Na ezt mindet magamban tartottam, a könnyeimmel együtt. Tudni kell visszatartani bizonyos dolgokat, uralkodni az érzelmeiden, és nem csak úszni az árral. Mert akkor annyi neked, elveszel, kettétörsz, meghalsz, véged van.
Én tartottam magam a fentiekben leírt megállapodáshoz;ahhoz, hogy vége. Nem tudom, Ő miért nem tudta megállni. Valóban ennyire hiányzom neki?
Nos, mit gondolsz? Te sírtál volna? Vagy a karjaiba veted magad? Tudom,hülyeség ezt kérdezni, ha elméletben megvitatjuk, te arcoskodsz, és megmutatod milyen művagány is vagy. Hogy neked jöhetnek eszemfaszom érzelmek, nem lehet megríkatni, és kemény vagy, mint a 3napos teveszar a sivatagban.
De gondolj bele, valóban mit tennél? Szerintem gyáva vagy, és inkább el sem gondolkodsz ezen. De ha mégis, akkor sok sikert.
Az ember magán kívül van az örömtől, ha van megfelelő mennyiségű szabadsága. Legalábbis ez lenne a logikus. Amúgy alap helyzetben le se szarja senki fia. Viszont ha megvonják tőle, annál inkább kapálózik.
Jelen esetben én is ebbe az elég kényelmetlen helyzetbe kerültem, miszerint:
-suli után kiskénytelen vagyok egyenesen ,,haza" menni (bár nem tudom mennyire lehet a kolit otthonomnak nevezni)
-nem barátkozhatok azzal, akivel szeretnék, mert - állítólag - rossz hatással van rám (na jó, ezt talán el kell ismernem...)
-jól kell tanulnom (de ha azt vesszük ez csak az én életem érdekében van, tehát ezen pontnál behúzhatom fülem-farkam)
Mindezek közül az fáj a legjobban, hogy az idő meglehetősen jó, és én NEM MEHETEK KI!! És miért? Mert erkölcstelen dolgot vittem véghez, és gondviselőm úgy gondolja, kisebb mértékű rehabilitációra szorulok. -.-"
De keressük a borúban a derűt!^^ Legalább a család egyetlen gyermeke, én vagyok újra középpontban, és velem törődik mindenki. Igaz inkább lesajnálnak... Anyám és apám pedig egyenesen ki vannak ábrándulva egy szem magzatukból.
Ez van. Sprite. Amúgy sem miattuk élek. Azért, hogy nagyobbat alkossak mint ők - és nem utolsó sorban megfeleljek az elvárásaimnak.